Budapest 130 éve, 1896 tavaszán hatalmas lázban égett, ország-világ idecsődült, hiszen május 2-án nyílt meg a nagyszabású Ezredéves Kiállítás, és ehhez kapcsolódva, e rendezvényhez időzítve számos más beruházás is elkészült. Ilyen volt a Szent István körúton a Vígszínház is.
A Nagykörút viszonylag fiatal út volt ekkor, amikor az 1870-es években kezdett kiépülni, északi szakasza gyárterületen, kereskedelmi telepeken haladt át, hiszen akkor ez a városrész akkor még külvárosnak számított. Valójában még az 1890-es évekre sem épült be teljesen ez a környék, ezért is volt újdonság, hogy itt épült meg a Vígszínház.
Budapest negyedik színháza volt ez, magánberuházásban valósult meg, mögötte a Vígszínház Egylet állt, amely 1891-ben alakult meg. Az ötlet 1890-ben egy kávéházi beszélgetésen született meg, az alapítók Fekete József és Silberstein-Ötvös Adolf hírlapírók, valamint gróf Keglevich István voltak. Mind a három férfi szíházi körökben mozgott korábban is, és azon a tényen bátorodtak fel, hogy a pár évvel korábban a Báthory utcában leégett német nyelvű színház telket kért a fővárostól.
Az alapítók viszont magyar nyelvű színházi életet kívántak Budapestre, ezért fogtak a szervezkedésbe. A főváros támogatta a színházalapítási elképzelést. A pénzt az egylet 200 forintos részvények kibocsátásával kívánta összeszedni, ezért nem sokkal később részvénytársasággá alakultak, így 1894-ben létrejött a Magyar Vígszínház Részvénytársaság. Akkor még 1894. év végi nyitással számoltak, de nem volt elég a befolyt összeg. A Magyar Hírlap 1894. január 21-én ezt írta:
„Meglesz ez a színház, amelyre szüksége van a magyar művészetnek és irodalomnak, szüksége van a fővárosnak, amelynek fényét, nagyságát emelni fogja. A mai nap a terv megvalósulását hatalmas lépéssel vitte előre, mert a megalakult részvénytársaság vezetősége csupa oly emberből alakult meg, akik nem szóval, hanem tettekkel szoktak előállani, ha elvállalnak valamit. Akik az ügyet eddig előkészítették, ezek közt elsősorban Keglevich István gróf, a legnagyobb önzetlenséggel és buzgalommal végezték feladatukat. Az állam is kimutatta, mennyire érzi e színház szükségességét. A vígszínház részére adandó 200,000 forint állami, kamat nélküli kölcsönre vonatkozólag a belügyminisztériumban a törvényjavaslatot már kidolgozták és az nemsokára a képviselőház elé kerül. Hiteles értesülés szerint a király már beleegyezését adta a törvényjavaslathoz.”
Azonban a kért 200 000 forintos állami támogatást az országgyűlés nem szavazta meg, ezért több más forrás is szóba került, magánadományok is érkeztek, így végül összejött a szükséges 1 200 000 forint. Három bank is beszállt, ők 400 000 forintot adtak, míg Faludi Gábor színházi vállalkozó és Szécsi Ferenc drámaíró – akik az ötletadóktól átvették Keglevicchel együtt a vállalkozást – 100-100 ezer forintot adtak, a részvényeladásból pedig 600 000 forint folyt be. A pénzből már 1895-ben meg is tudták venni a telket a Szent István körúton. Nem ez volt a város legelőkelőbb része, itt ekkor még rossz hírű lebujok, ócskapiacok és üzemek, például gőzmalmok álltak.
Az építkezés csak 1895. április 3-án indult meg, és annak ellenére, hogy nem igazán volt a hely kedvező, hiszen a telek valójában mocsaras területen feküdt, nagy erőkkel folyt a munka. Az Uj Idők 1896. március 29-én már ezt írta:
„Egy hónap múlva eldől a nagy kérdés, amin ma optimisták s skeptikusok vitatkoztak: van-e Budapestnek szüksége egy új színházra, vagy helyesebben: el tud-e tartani a növekedő székesfőváros egy új műintézetet, amelynek évi költségvetése százezrekre rúgó kiadást mutat, s amelynek azonkívül a belefektetett magántőke kamatait is meg kell hoznia. Május elsején Kozma Andor prológjával és Jókai Mór vígjátékával megnyitják a Vígszínházat, a melynek pompás barokk épülete a Lipót körúton már készen áll s egyedüli dísze a mi sivár nagykörutunknak.”
Valóban, mindössze 12 hónap alatt elkészült az épület, amely két osztrák tervező, Ferdinand Fellner és Hermann Gottlieb Helmer munkája, akik a kor népszerű színháztervezői voltak szerte Európában.
A bemutatandó nyitódarab Jókai Mór A Barangok, vagy a peoniai vojvoda című műve volt. Az olvasópróbák 1896. április 2-án kezdődtek meg. Jókait eredetileg kisebb kéréssel keresték meg, de a Magyar Hírlap 1896. május 2-i számában ezt írták a darab születéséről:
„Amikor a Vígszínház vezetői azzal a kéréssel fordultak hozzá, írna egy prológot, Jókai Mór azt mondotta: Nem, prológust nem irok, hanem egy egész darabot, így születtek meg a Barangok, mint a költő fantáziája termelte családok egyik legkülönösebb és legérdekesebb ága.”
A színház végül 1896. május 1-én nyílt meg, a prológot Kozma Andor írta meg, és ennek elhangzása után láthatta a közönség Jókai darabját. Pár nappal később már arról írtak az újságok, hogy a színházat elárasztották darabokkal a szerzők.
Nyitókép: A frissen felépült Vígszínház (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
