A barokk korban divatba jött zarándoklatok egyik fajtája a keresztút, amivel Krisztus kínszenvedésére emlékeztek a hívek. Általában egy-egy magaslatra vezettek, hiszen Krisztusnak is a Koponyák hegyére, vagyis a Golgotára kellett felmennie. Pesten valódi domb híján a Józsefváros külső szélére, a mai Kálvária térre építettek egy kálváriakápolnát a XVIII. század közepén, amit a XIX. század végére körbenőtt a város. Az addigi Stáció utca – melyet 1892-ben Baross utcára kereszteltek át – rendkívül forgalmassá vált, itt haladt az első pesti rendszeres villamosjárat is, így a vallásos elmélyüléshez szükséges csend tovaszállt. Egyértelmű volt, hogy a kálváriát át kell helyezni, amire hosszú tervezgetés után végül 1893-ban került sor: lebontották és Stróbl Alajos szobrászművész javaslatára az Epreskertbe szállították.
Ide azonban csak műtárgyként került, vallásos rendeltetését többé nem töltötte be. A zarándoklatok lehetőségének fenntartása érdekében a Székesfőváros már 1889-ben megkezdte egy új kálvária építésének tervezését. E célra pár száz méterrel kijjebb, az Orczy út és a Kőbányai út találkozásánál talált megfelelő telket, ahová a Mérnöki Hivatal szakemberei készítették el a terveket. A Fővárosi Közlöny 1893. január 10-i számából már arról értesülünk, hogy a belső felszerelésen dolgoztak:
„A mérnöki hivatal elkészítette az új kálvária belső felszerelésének és a felállítandó kőfeszületeknek költségvetését. E költségvetésbe fölvétetett a tisztviselőtelep lakói által isteni tiszteletre használandó felső kápolnához szükséges faoltárpad, a kápolna egyszerű kifestése s a külső kőfeszületek költsége; az alsó krypta fölszerelése a régi kálváriában lévő tárgyakból kerül ki. Az új kálvária költségvetésében annak idején a meglevő kőfeszületek újbóli alkalmazása terveztetett; azonban e kőfeszületek ketteje a szétszedésnél daczára a legnagyobb elővigyázatnak, kettévált, a harmadik pedig erős repedéseket mutat. (…) Ezért újak készíttetése szükséges.”
Az új kálváriát szerencsére a korszak lelkes fényképésze, Klösz György is megörökítette, az 1897-es felvételének köszönhetően ismerjük a korai formáját. A telek végében egy magaslaton állt egy kupolás kis építmény, mely tehát kétszintes volt: alul egy kriptát, felül pedig egy kápolnát foglalt magába. Az épület teraszára kétkarú lépcső vezetett fel, ahol az újonnan készített feszületek álltak: középen Krisztus, két oldalt pedig a latrok. Krisztus keresztjének a tövében Szent János és Mária Magdolna. Maga a kápolna neoreneszánsz stílusú volt, amit a homlokzat széleit erősítő korinthoszi falpillérpár, az általuk tartott háromszögű timpanon és a kupola tetején álló kis felülvilágító, az úgynevezett lanterna is kifejez.
A kápolnához a hagyományoknak megfelelően tizennégy stáció vezetett, melyek talapzaton álló kőtáblák voltak, rajtuk bronz domborművekkel. Ezek Krisztus szenvedéstörténetének jeleneteit ábrázolták, alkotójuk pedig Szécsi Antal szobrászművész volt. Az alkotások annyira megrendítőek voltak, hogy amikor 1929-ben Máriabesnyőn is új kálvária létesítéséről döntöttek, azok domborműveit a józsefvárosi stációkról mintázták. Ahogyan Klösz György Golgota téri fényképén láthatjuk, az első állomás a sétány jobb oldalán kapott helyet, a második a baloldalt átlósan szemben, a harmadik ismét a jobb oldalon. Így cikk-cakk alakban vezetett az út a kápolna előtt álló feszületekig.
A második világháború sajnos a Golgota teret sem kímélte, a három feszület és a stációk nagy része megsemmisült és a kápolna is megsérült. Krisztus feszületét a lábánál térdelő két alakkal Grantner Jenő szobrászművész újrafaragta, bár nem követte pontosan az eredetiket, az archív és a mai fotók alapján több különbséget is felfedezhetünk. Mária Magdolna például eredetileg megérintette a keresztet, Szent János testtartása is egészen más lett és Jézus feje is a másik irányba csuklik le. A felállítás helye viszont ugyanaz lett, a kápolna elé került, a teraszra. A kápolna sérüléseit is kijavították, az 1955-ös felvételeken teljesen jó állapotúnak tűnik.
A keresztút kálváriája 1971-ben, a tér rendezésének ürügyével kezdődött: teljesen el akarták pusztítani, de végül sikerült megmenteni egy részüket. A Grantner-féle feszületet végül csak áthelyezték a Rezső téri Magyarok Nagyasszonya-templom mögé, egyúttal kiegészítették a két lator alakjával is. A kompozíció kereteként az első és a tizennegyedik stáció is ide került, melyek szerencsésen átvészelték az ostromot. A kápolnát azonban nem lehetett elmozdítani, így az elpusztult: életveszélyessé nyilvánították és felrobbantották.
Néhány évvel később a Rezső téren szerencsére újra teljessé vált a kálvária, bár nem az eredeti minőségben. Tarr Miklós 1977-ben elkészítette a hiányzó stációk domborműveit, melyeket a templom külső oldalfalába építettek be: a déliben a másodiktól a hetedikig, az északiban a nyolcadiktól a tizenharmadikig terjedő állomásokat ma is végigjárhatjuk. Az eredeti kálvária hatodik és nyolcadik stációi ugyan megsemmisültek, a rajtuk lévő domborművek azonban túlélték az ostromot. Így amikor 2005-ben emléktáblát avattak a Málenkij robot áldozatainak a Rezső téri templom bejárata mellett, abba beépítették a hatodik stációt. A nyolcadik stáció pedig három évvel később ugyanezen templom hátsó falára került, az 1956-os szabadságharcot követő megtorlások áldozatainak emlékművébe, melyet maga a plébános, Vargha Miklós Péter tervezett.
A Rezső téren tehát az idők folyamán szépen lassan egyesülni kezdett az egykori kálvária. De hogy a Golgota tér se maradjon üresen, 2019-ben a kerület vezetése a keresztút újbóli felállításáról döntött. Ez végül 2022-re valósult meg Hermann Zsolt restaurátor-szobrászművész kivitelezésében, aki máriabesnyői másolatok alapján öntötte újra a domborműveket. A kápolnát nem építették újjá, annak helyét ma egy fa kettőskereszt jelöli.
A nyitóképen: A Rezső téri kálvária napjainkban (Fotó: Dobó Dávid/pestbuda.hu)
