Lipótváros Budapest első olyan kerülete, amely egy városfejlesztési terv eredményeként épült ki. Erről a szabályos, sakktáblaszerű utcahálózata is tanúskodik, melyet Hild János szerkesztett meg 1805-ben. A következő néhány évtized során pedig meg is valósultak az itteni épületek az akkor jellemző klasszicista stílusban. A XIX. század második felében – főleg az 1867-es kiegyezés után – azonban szédületes tempóban nőni kezdett a főváros népessége, a beköltöző tömegeknek pedig nagyobb bérházakat kellett építeni. Így Lipótváros képe is teljesen megváltozott, az alacsonyabb klasszicista házak átadták helyüket magasabb társaiknak. Általában meghagyták azonban az eredeti telekosztást, ami meghatározta az új épületek lehetőségeit is.
A Zrínyi és a Bálvány (ma Október 6.) utcák találkozásánál az északkeleti sarokban például egy téglalap alakú telek feküdt, melyet 1876. január 23-án vásárolt meg dr. Burián János és neje, Jálics Ilona. A férj egy grófi családba született 1819-ben, nemesi előnevük a rajeczi volt, a telek megvételekor pedig királyi tanácsos címmel is büszkélkedhetett. Még a szerzeményezés évében megbízta a fiatal Kallina Mórt, hogy tervezzen oda egy új bérházat. A morvaországi születésű építész ekkor még csak pár éve élt Magyarországon: 1870-ben érkezett Pestre, hogy a mestere, Otto Wagner által tervezett Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga kivitelezését irányítsa. Jól látta meg, hogy a magyar fővárost átható építkezési lázban ő is kaphat megbízásokat, ezért le is telepedett nálunk, így találta meg Burián János is.
Számára egy háromemeletes bérházat tervezett, melynek négy szárnya egy szűk udvart fog közre, amit azonban a telek északkeleti felébe csúsztatott. Így a két utcára néző szárnyak szélesebbek lehettek és nagyobb alapterületű szobák kerülhettek bele, a keskenyebb hátsó szárnyak pedig elegendőek voltak a kiszolgáló helyiségeknek. Nem egyedi ez az elrendezés, az archív térképen látható, hogy a szomszéd házak alaprajza is hasonló. Az udvar persze mindegyiknél szinte használhatatlanul szűk, csak arra vannak, hogy a hátsó szárnyak ablakain is jusson be valamennyi fény. Ekkor még a maximális beépítés volt a fő szempont.
Nemcsak a nagy alapterülettel, de a díszes homlokzattal is csalogatták a lakókat. Kallina Mór ugyan Prágában és Bécsben végezte tanulmányait, de könnyen tudott alkalmazkodni a Budapesten ekkoriban divatossá váló neoreneszánsz stílushoz. A háromemeletes épület mindkét homlokzatára ez jellemző, habár elég sok különbség fedezhető fel közöttük. Az Október 6. utcai tekinthető a főhomlokzatnak, amit az első emelet három ablaka előtt végig húzódó erkély is jelez. Ezt merészen előre ívelő, virágokkal és füzérekkel díszített konzolok tartják, a szélén pedig bábos korlát fut körül.
Az erkélyből három korinthoszi fejezetű oszlop emelkedik ki, melyek a második emelet előtti franciaerkélyt támasztják alá. Az itteni erkélyajtók között találhatók az épület legkülönlegesebb díszei: három kariatida. Ezek tulajdonképpen női alakot öltött pillérek, melyek az ókori görög művészetből származnak és melyek itt az ablakok fölött futó övpárkányt tartják. Ott gyakran teljes alakjukban jelennek meg, itt azonban egy alsó, pálmadíszes pillérből nőnek ki, karjukat pedig felfelé tartják. Ezek annyira különleges díszek, hogy Kallina Mór nem is a házat egyébként építő Pucher Józseffel készíttette el, hanem a pécsi Zsolnay-gyárat bízta meg a kivitelezésükkel.
Erkély egyébként a kevésbé díszes Zrínyi utcai homlokzaton is található, de csak a második emelet egyik ablaka előtt. Ez az oldal, bár nem annyira mozgalmas, de így is nagyon harmonikus, az itáliai cinquecento stílusát mutatja: a szabályos kövekkel – úgynevezett kváderekkel – borított földszinten félköríves árkádsor nyílik, melyek záróköveit maszkok díszítik. Az ablakok már egyenesen záródnak, de keretezésük mindhárom szinten eltérő: az első emeleten háromszögű timpanon adja a szemöldökkövet, a másodikon szegmensíves, a harmadikon pedig vízszintes a szemöldökkő. Ugyanez a rendszer érvényes egyébként a főhomlokzatra is. Szintén azonos a két oldalon, hogy felül virág- és indadíszes fríz fut végig, majd pedig plasztikus főpárkányban végződnek.
Burián János bérháza az elkészülte után hamarosan meg is telt élettel, az 1880-as lakjegyzék szerint maga a tulajdonos is – aki polgári foglalkozását tekintve ügyvéd volt – ide költözött, de rajta kívül még itt lakott többek között Fischer Adolf orvos, Gruckner Emil vasúti felügyelő és az Adler & Schlibhter nagykereskedés is ide volt bejegyezve. Hat évvel később olyan új nevek tűntek fel, mint például Berger József kávés, Fissinger Jenő százados, Margulics Miksa borkereskedő vagy Schein Mór divatárukereskedő.
A Burián-ház jó referencia lehetett Kallina Mór számára is, aki három évvel később, 1879-ben a Honvédelmi Minisztérium palotáját tervezhette meg a Várban, majd 1895-1897 között az ehhez csatlakozó Honvéd Főparancsnokságot. Utóbbi mostanában kapja vissza eredeti külsejét. Ha elkészül, érdemes lesz majd összehasonlítani korai művével, a Burián-házzal.
A nyitóképen: A Burián-ház napjainkban (Fotó: Dobó Dávid/pestbuda.hu)
