Évtizedekre szóló, meghatározó döntés született a hajózás területén 1831 tavaszán. Az épp, hogy megalakult Dunagőzhajózási Társaságnak, amelyet német nevének rövidítése után általában DDSG-nek szokás hívni, a magyar Duna-szakaszra is privilégiumot adott a császári kormányzat. Ez a döntés akkor biztosította, hogy a dunai hajózás egy kézben legyen, kisebb-nagyobb alakuló cégek, vállalkozások ne zavarják meg a DDSG terjeszkedő hálózatát. A döntés 1831. április 22-én született meg, alig pár hónappal az után, hogy a vállalat első gőzhajója, a Franz I teljesítette a Bécs-Pest utat, és elindultak a rendszeres, menetrend szerinti hajójáratok.
A hajók ráadásul egészen Zimonyig, azaz a Magyar Királyság dunai végpontjáig közlekedtek, amivel megteremtették a biztos hajózást a folyón. Többen próbálkoztak már a dunai gőzhajózással addig, például az első dunai gőzhajó megépítője, Bernhard Antal, de nem jártak sikerrel.
A DDSG körül szinte az egész birodalmi vezetés ott bábáskodott, jelentős részvénymennyiséget vásárolt a birodalmi főnemesség, a császári ház és Metternich herceg is, tehát politikailag a vállalkozás hihetetlenül jelentős hátszelet kapott. Miért? Mert a birodalom gazdasági érdeke azt kívánta, hogy a Duna hajózása minél jobban fejlődjön, hiszen a XIX. század első felében a kereskedelem számára a legkézenfekvőbb szállítási útvonalat a folyók és a tengerek jelentették. A DDSG tehát olyan szolgáltatást nyújtott, ami a birodalmi gazdaságnak tökéletesen megfelelt, a magyar mezőgazdasági árukat a birodalom nyugati felébe tudta szállítani, míg a birodalom más termékeinek keleten keresett piacokat. (Akkor a birodalomi vám- és kereskedelmi politika azt pártolta, hogy a magyar árukat csak Ausztriáig legyen érdemes szállítani, míg iparcikkeket behozni csak onnan érje meg, viszont a magyar ipar kifejlődését nem támogatták.)
Tehát akkor ez a monopólium Magyarországnak és benne Pestnek káros volt? Háttérbe szorította a magyar és a pesti kereskedőket? Nem engedte, hogy egy magyar hajózási vállalat kifejlődjön? Ebben a konkrét esetben nem, pedig voltak rá példák, hiszen amikor egy Girczy János nevű vállalkozó és egy Friedrich Marquardt nevű osztrák hajóépítő összefogott, hogy hajózási vállalkozást indítson, amely vállakozás Pest és Buda közt közlekedtetett egy hajót, a DDSG az 1831-es szabadalomra (kizárólagos hajózási jogra) hivatkozva fellépett a cég ellen. Érdekes jogi vita kerekedett, amelyben kiderült például, hogy az 1831-es császári szabadalmat, amely ugyan a Magyar Királyságra is megadta az engedélyt, a Magyar Királyságban elfelejtették hivatalosan kihirdetni. Ez alapján ugyan az új vállalkozás megkapta az engedélyt, de egy szezon alatt gazdaságilag elvérzett a nagy ellenféllel szemben.
A DDSG szabadalmát később folyamatosan megújították, ám a XIX. század végére több ponton, így a dunai átkelő hajózásban és magában a dunai hajózásban is sikerült megtörni a monopóliumát.
Akkor tehát a DDSG tevékenysége ártott a magyar érdekeknek? Az elnyomás eszköze volt? Valójában nem. Ugyanis, bár DDSG alapvetően osztrák kézben volt, de a társaság körül viszonylag gyorsan, 1833-ban feltűnt valaki, aki az egészet megfordította, és a cég működésében a magyar érdekeket is jelentősen képviselte, mégpedig Széchenyi István. A cég alakulásánál őt is megkeresték, hogy legyen részvényes. Akkor, 1829-ben még nem látta át ennek a jelentőségét, de 1833-ban már igen.
És ha valamire Széchenyi rávetette a tekintetét, akkor azt a céget nem hagyta változatlanul. Elérte, hogy a DDSG a korszakban a magyar gazdasági érdekeket is vegye figyelembe. Egyrészt – állami megbízással – ő irányította az Al-Duna zúgós részeinek szabályozását, amellyel elérte, hogy a hajók magas víznél át tudjanak hajózni, más esetekre meg kiépült egy út a zúgókkal párhuzamosan, hogy az árukat itt szárazföldön is lehessen szállítani. Ez volt a (ma már a Duna további duzzasztása nyomán víz alatt lévő) Széchenyi út. Másrészt elérte, hogy a DDSG egyik hajógyára Óbudán épüljön fel, ami a magyar ipar fejlődésében hihetetlen fontos szerepet játszott, hiszen már 1835-ben modern hajógyár állt Óbudán. Ezek az intézkedések mind hozzájárultak ahhoz, hogy Pest és Buda kereskedelme és ipara a következő évtizedben jelentősen növekedjen.
Nyitókép: Gőzhajó a Császár fürdőnél (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
