„Budára költöztem” címmel Márai Sándor-emlékkiállítás nyílt március 26-án az I. kerültben, a Budavári Önkormányzat által fenntartott Virág Benedek Házban. A tárlat a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja előtt tiszteleg, aki szimbolikus értelemben ismét „hazatér” Budára. Az első magyarországi állandó Márai-kiállítás célja, hogy a látogatók számára elérhetővé tegye az író szellemi örökségét, és közelebb hozza életművének meghatározó korszakait – idézi az MTI a Budavári Önkormányzat közleményét.
Márai Sándor Kassán született 1900-ban, először 14 évesen – csupán egy évre – érkezett Budára, középiskolába, majd egyetemi tanulmányai miatt 18 éves korában, 1918-ban költözött Budapestre (már ekkortól újságíróként dolgozik és ebben az évben megjelenik első verseskötete is). Nem sokáig marad: 1919-től néhány évig Németországban, majd Franciaországban él (külföldön folyamatosan ír, regényt, mintegy 2500 cikket budapesti lapoknak, Franz Kafkát fordít magyarra), s csak 1928-ban tér haza, hogy letelepedjen Budán, a Mikó utcában. Krisztinaváros csaknem húsz éven át adott otthont a hamar népszerűvé vált írónak, újságírónak, akit számos környékbeli kiskocsma, vendéglő és kávéház is törzsvendégként tartott számon.
A most megnyílt állandó kiállítás feleleveníti az író életének fontos helyszíneit, budai életének színtereit, külön hangsúlyt fektet Márai Krisztinavároshoz kötődő időszakára, amely alkotói pályájának egyik legtermékenyebb szakasza volt (Itt írta A gyertyák csonkig égnek, az Egy polgár vallomásai, az Eszter hagyatéka, a Füves könyv, a Kassai polgárok című műveit – A Szerk). Ugyanakkor bemutatja azokat a kötődéseket is, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak: a szülővároshoz és a családhoz tartozást, egy értékrendet – Márai esetében a polgári gondolkodásmódot –, valamint az írói hivatáshoz és a magyar nyelvhez való hűséget. Nem maradhat el az író széles körű ismertségének és világsikerének bemutatása sem – közölték a kiállítás létrehozói a maraikult.hu weboldalon.
A kiállításon több olyan bútor is látható, amelyek egykor az író és családja tulajdonában voltak. Ezek közül kiemelkedik Márai íróasztala, amelyet fényképekről már ismerhetünk, de szekrény, ágy és fotel is található a kiállított tárgyak között. Bemutatnak több, eddig ismeretlen fotót és különleges kötetet is, amelyeket első alkalommal láthat a közönség. Mint az említett honlapon írják: a kiállítás kurátora, Mészáros Tibor irodalomtörténész (aki korábban Márai Sándor élete címmel írt monográfiát, és ő az életmű gondozója a Petőfi Irodalmi Múzeumban – A Szerk.) a korhűséget szem előtt tartva archív filmekkel, az író hagyatékának dokumentumaival és enteriőrökkel is gazdagította a tárlatot.
A kiállítás nem titkolt célja – fogalmaznak a kiállítás ismertetőjében –, hogy minél többen megismerjék a XX. század kiemelkedő írójának gondolatait, és kézbe vegyék köteteit, mert – idézik Márait – „csak az ember olvas”. Ehhez a tárlat közvetlen segítséget nyújt: a kialakított olvasósarokban magyarul és számos idegen nyelven is hozzáférhetők Márai művei, amelyeknek köszönhetően ma már a világ minden táján ismerik a budai polgár, Márai Sándor nevét.
Az állandó Márai-kiállítás 2026. március 27-től látogatható, ám azt egy nappal korábban Böröcz László, Budavár polgármestere nyitotta meg. Hangsúlyozta: a Márai-emlékév lehetőséget adott arra, hogy a budavári közösség nyitottságára építve magas színvonalú kulturális programok valósuljanak meg. Kiemelte, hogy Márai öröksége a helyiek mindennapjainak és identitásának meghatározó része – számol be az MTI a hivatalos megnyitón elhangzottakról.
Fazekas Csilla, Budavár alpolgármestere hozzátette: a Budavári Önkormányzat rangos nemzeti kulturális intézményekkel együttműködésben olyan kezdeményezést valósított meg, amely túlmutat egy helyi beruházáson, és hosszú távon gazdagítja a közösséget.
Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára hangsúlyozta: „ez a kiállítás nem egyszerűen emlékhely, hanem találkozási pont is: a magyar kultúra egyetemes dimenzióinak szimbóluma, a kulturális párbeszéd színtere”.
Az eseményen felszólalt Török Petra, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeum (MNMKK PIM) főigazgatója is, aki az emlékév jelentőségét és a kiállítás szakmai értékeit méltatta.
A Márai Sándor Emlékkiállítás a Budavári Önkormányzat és a Budavári Közösségi Nonprofit Kft. főszervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. közreműködésével valósul meg. Így Márai szülővárosa, Kassa után, ahol 2019-ben nyílt az író tiszteletére emlékkiállítás, másodikként, 2026. március 27-től immár Budapesten is állandó kiállítás várja a neves író tisztelőit és az érdeklődő nagyközönséget.
A Márai Sándor-emlékévet az író születésének 125. évfordulója alkalmából tavaly hirdették meg, a 2025. április 11. és 2026. április 10. közötti időszakra, ennek a programnak a keretében nyílt meg a Virág Benedek Ház új, állandó kiállítása.
*
Kassától a Csendes-óceánig
Márai Sándor 1948-ban hagyta el a Magyarországot. Már évekkel azelőtt, 1945-ben megfogalmazta az eljövő új világrend miatti aggodalmát, a függetlenség elvesztésének lehetőségét, s a kiépülő diktatórikus rendszerben egyre kevésbé érezte, hogy szabadon alkothat. Nem volt könnyű meghoznia ezt a döntést, mint később maga is megfogalmazta: „Magyar író akartam lenni és otthon, magyarul akartam írni, a nép nyelvén, amelyhez tartozom. De az író, – ha lelkében ellenállt, – a kommunista társadalomban hamarosan eretnekké változott.”
Olaszországban telepedett le családjával, ott írta meg a magyar líra kiemelkedő alkotását, az emigrációs létről szóló, drámai hangvételű Halotti beszéd című versét, amelyben az elveszített szülőhaza iránti nosztalgiát töredezett emlékfoszlányokban jeleníti meg.
A kilátástalanságát oldotta valamelyest, hogy 1951-ben a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, ahol minden héten felolvasta a jegyzetét, egészen 1967-ig.
Közben 1952-ben New Yorkba költözött. Megviselte az ott tapasztalt lélektelenség, mint megfogalmazta: „Új hazát nem lehet keresni. Csak pénzt lehet keresni, s a pénz birtokában tartózkodási helyet.”
Az 1956-os forradalom leverése után írta meg New Yorkban Mennyből az angyal címmel megrendítő versét a forradalom kitörésének csodájáról és a felkelés orosz tankok általi vérbe fojtásáról.
Tizenöt év után, 1967–1979 között visszaköltözött Olaszországba, majd 1980 és 1989 között ismét az Egyesült Államokban, San Diegóban élt.
Az emigrációban is folyamatosan írt, művei meg is jelentek külföldi országokban, de a hazájától távol töltött 40 év alatt a magyar közönség nem ismerhette meg írásait, mert Márai évtizedekig a tiltott szerzők listáján volt.
Amikor 1988-ban némiképp enyhült az elnyomás, többen megkeresték őt Magyarországról, hogy kiadnák műveit. Nemet mondott. A magyarázatot az 1967-ben írt végrendeletében találjuk. Ebben azt fogalmazta meg: ha az oroszok elhagyták Magyarországot, a demokratikus választások után a kéziratait felesége tegye letétbe az MTA-nál.
Ám a változásra hiába várt. Miután minden rokonát elveszítette, megelégelte, hogy magányosan és betegen él. Néhány hónappal A Garrenek műve címmel két kötetben kiadott – saját maga által a legfontosabb művének tartott – családregényének torinói megjelenése után, 1989. február 21-én, San Diegói otthonában a saját maga által vásárolt pisztollyal öngyilkosságot követett el. Tragédia, hogy akkor adta fel, amikor már csak egy hónapra voltunk a pártállami rendszer felszámolására létrehozott Ellenzéki Kerekasztal megalakulásától.
Hamvait, kívánságára, a Csendes-óceánba szórták. A kassai polgár, a budai polgár – akit gyakran világpolgárnak neveztek – évtizedekig hontalanul bolyongott a nagyvilágban, s még halála után sem pihenhetett meg. Ma is ott bolyong a Csendes-óceán habjaiban, s nincs lehetősége a nemzetének, hogy egy szál virággal mondjon köszönetet a sírjánál az őt halhatatlanná tevő műveiért és azért a rendíthetetlen erkölcsi tartásért, amelyet követendő példaként állított elénk.
Velünk maradnak hátrahagyott üzenetei, így A kassai polgárok kezdősorai: „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.”
(H. Cs.)
Forrás: MTI, maraikult.hu, Pestbuda
Nyitókép: Márai Sándor a Mikó utcai dolgozószobájában (Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
