Az Iparművészeti Múzeumot 1896 őszén adták át, a millenniumi ünnepségek záróeseményeként, azonban nem aratott osztatlan sikert. Lechner Ödön magyaros formanyelvére nem voltak felkészülve az emberek, az épület ráadásul ekkor még nem csak kívül volt olyan színes, ahogy ma ismerjük, hanem belül is. A falakat Reissmann Károly Miksa festette ki, aki nemcsak a múzeum gyűjteményében talált reneszánsz fakazettás mennyezetekről, és az épület addigra már elkészült stukkóiból merített ihletet, de tanulmányozta Huszka József könyveit is, amelyekben a népművészeti gyűjtőútjainak eredményeit összegezte.

Az Iparművészeti Múzeum a századfordulón (Forrás: Fortepan/Képszám: 277685)

A falfestés nem is készült el teljes egészében az átadásra, még 1897-ben is dolgozott rajta Reissmann, akinek ez volt az első nagyszabású magyarországi megbízása. Ő ugyanis német volt és csak pár évvel korábban telepedett le hazánkban, majd Scholtz Róbert díszítőfestő műhelyében helyezkedett el. A múzeumi munkát eredetileg a főnöke kapta, de végül sok elfoglaltsága miatt Reissmannra bízta. Később egyébként az Országházon és a Szépművészeti Múzeum Román csarnokán is dolgozott a művész. Hatvanévesen, 1917-ben elhunyt, így már nem láthatta első munkájának pusztulását.

A múzeum üvegcsarnoka egy 1928-as kiállításon, még színes falakkal (Forrás: Iparművészeti Múzeum)

A századfordulón is nagy vitákat kiváltó szecesszió ugyanis Trianon után tulajdonképpen tiltólistára került, mivel az országvesztésért felelőssé tett liberális szellemmel kapcsolták össze. Voltak épületek – mint például a Hősök terén álló Babocsay-villa – melyek homlokzatát is át kellett alakítani, az Iparművészeti Múzeum megúszta annyival, hogy az 1920-as évek legvégén a belső falfelületek túlnyomó többségét fehérre meszelték. Két teremben és a bejárati szélfogó rövid mennyezeti szakaszán maradt csak meg az eredeti díszítés.

A szélfogó mennyezetén ma is látható az eredeti díszítőfestés (Fotó: Dobó Dávid/pestbuda.hu)

Reissmann munkáját alig több, mint harminc évig láthatták az emberek, de éppen erre az időre esett az is, hogy a múzeum 1915-ben lemásoltatta az alsórákosi Sükösd-Bethlen-kastély 17. századi stukkódíszítését, amit az első emeleti galéria keleti szakaszának mennyezetére rögzítettek. Ezzel pedig eltakarták az eredeti díszítőfestést. Kétszeresen is szerencse volt ez, ugyanis a kastély eredeti stukkói azóta sajnos elpusztultak, de legalább a másolatok őrzik a formáikat. Másrészt pedig a másolatok akaratlanul megőrizték az Iparművészeti Múzeum eredeti díszítőfestését is.

Az alsórákosi kastély stukkódíszítésének másolata (Forrás: Iparművészeti Múzeum)

A 2017-es bezárásig eltelt kilencven év alatt sokakban feledésbe is merült, pláne hogy a történelem közel sem bánt kesztyűs kézzel a múzeummal: a második világháborús ostromban, de főleg az 1956-os szabadságharc idején nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, melyek elterelték a figyelmet a díszítőfestésről. Dávid Ferenc művészettörténész azonban a kutatásai során újra a szakmai köztudatba hozta, és jelezte a költözés előtt álló múzeumnak, hogy számíthatnak erre a leletre. Így is történt, bár megfakulva, de újra látható lett a díszítőfestés egy egész termet kitöltő darabja.

A díszítőfestés maradványai az első emeleti galérián (Fotó: Dobó Dávid/pestbuda.hu)

Persze a stukkó dombormű rögzítési pontjai nyomot hagytak rajta, de alapformái így is tisztán kivehetők: szélesebb szalagok és összetett virágfüzérek hálózzák be, illetve több helyen láthatók rajta különféle stilizált virágcsokrok is. Az Iparművészeti Múzeum beharangozott helyreállítása során a tervek szerint visszaállítják majd az eredeti díszítőfestést is, melyhez ez a lelet is remek támpontként szolgál majd.

A nyitóképen: Az Iparművészeti Múzeum eredeti díszítőfestése (Forrás: Iparművészeti Múzeum)