Ma számos módon juthatunk el Bécsbe: vonattal, autóval, hajóval, repülővel vagy autóbusszal. Ez utóbbi közlekedési eszközt azonban csak 90 éve választhatjuk, előtte ugyanis olyan rossz minőségűek voltak az utak Bécs felé, hogy egyszerűen nem lehetett rajtuk autóbusszal közlekedni.
Mindez akkor, amikor a magyar oldalon már a vasútvonal villamosítását tervezték, ráadásul a világszínvonalat messze meghaladó Kandó-rendszerrel. Az utak ekkor még messze elmaradtak a magyar vasút állapotától.
A vonatközlekedés mellett azonban volt még piaci rés, ezt kívánta betömni 1928-ban egy vállalkozás, a Barry et Co., amely autóbuszokat kívánt közlekedtetni Bécs és Budapest között. Az ötletgazda a cég egyik magyar vezetője, a Reggeli Ujság 1931. június 1-i száma szerint dr. Lénárt Ilona volt (aki egyetlen nőként az első úton is részt vett), de az 1928-ban elindított próbajárat egyszerűen nem jutott el Budapestig.
Az akkori utak többsége ugyanis még a háború előtti felfogás szerint készült, ahol szerepük annyi volt, hogy az utast eljuttassa a vasútállomásig vagy a hajókikötőig. Az országos utakat csak ott tartották fenn, ahol nem volt elégséges a vasúti közlekedés.
Budapest és Bécs viszonylatában azonban már az 1850-es évektől kielégítő vasúti közlekedés volt, ezért a már középkorban is fontos közúti kapcsolatot elhanyagolták. Hogy mennyire volt jelentős a vasút előtt a közúti kapcsolat, azt nem mutatja jobban semmi annál, hogy a legtöbb európai nyelvben jelen lévő coach, Kutsche, coche, cocie szavak eredete mind a Buda–Bécs útvonal felénél lévő és kocsigyártásáról ismert Kocs község nevéből ered.
Visszatérve a XX. század elejére: a Buda és Bécs közötti út jórészt makadámút volt, az sem a legjobb állapotban. A változás 1930-ban következett be, ugyanis 1930. október 4-én átadták az új Budapest-Bécs autóutat. Ne a mostani M1-es autópályát képzeljük magunk elé, hanem egy burkolt (de sokféle burkolattal burkolt), 2-szer 1 sávos, kátyúmentes utat.
Nem is kellett sokat várni a Bécs-Budapest autóbuszközlekedés megindítására. A járatot a Barry et Co. nevű cég indította, és kifejezetten luxusutazást kínált, egy út ára 16 pengő volt, ami azonban versenyképes volt még a III. osztályú vasúti jeggyel is.
Az első, bemutatójárat 1931. május 30-án, szombaton indult Budapestről, erről a Nemzeti Ujság tudósítója sajátos hangulatban számolt be:
„A Gerbeaud elé kánikula csurog az égből. Óriási szürke autóbusza Barry et Co. személyezállító masinája, bent vörösbőr fotöjök, ragyogóra krómozott fémoszlopok, tündöklő kilincsek, ingerlő kényelem, de az utasok mégis fázni kezdenek a beszállás gondolatától. Ebben a hőségben, autóbuszban! Brr. De mégis: kötelesség, indulni kell! Történelmi pillanat: budapest–bécsi autóbuszvonal első, nyilvános útja. Premierhangulat. Harmincöt Celsiusban.”
Igaz, később megjegyezte az újságíró, hogy a nagy, nyitott ablakokon beáramló levegő azárt lehűtötte a kocsit. A busz tehát kényelmes, kifejezetten tetszetős volt, összesen 36 utas foglalhatott benne helyet, és legalábbis az első kocsiban minden szék mellett volt egy csengő, hogyha az utasnak valamilyen ok miatt sürgősen le kellett volna szállnia, akkor azt megnyomva jelzett volna a vezetőnek, aki az első ember lakta helyen meg is állt. Az első kocsit Győrben és visszafelé Komáromban is ünnepélyesen fogadták, Komáromban vacsorával is várták az utasokat, ezért nem is az előírt menetidő alatt tette meg a távot.
A menetrend szerinti közlekedés szerint a kocsik naponta kétszer, reggel 7-kor és délután 3-kor indultak az Oktogonról, és az autóbusz 75 kilométeres óránkénti sebességgel száguldva csak Győrben (és bizonyos esetekben Komáromban és Mosonban) megállva az utat 6 óra alatt tette meg.
A vonatok is nagyjából ennyi idő alatt tették meg ekkor a Budapest–Bécs távolságot, a 3 óra alatti utazásra még 3 évet várni kellett, akkor állt ugyanis menetrendi szolgálatba az Árpád sínautóbusz család.
Nyitókép: Távolsági autóbusz indulása Budapesten (Fotó: Fortepan/Képszám: 149518)
