Fáy András 1786. május 30-án született a zempléni Kohányban egy régi nemesi családban. Vérvonalukat a hagyomány szerint a tatárjárásig tudták visszavezetni, akkor élt őse a muhi csatában felajánlotta lovát a menekülő IV. Bélának, aki ezért nemességet adományozott neki. Fáy a tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban és a Pozsonyi Evangélikus Líceumban végezte. A bölcsészet mellett a jog is érdekelte, polgári állást végül e területen szerzett: 1804-ben Pesten joggyakornok lett, majd közigazgatási hivatalt vállalt, melyben a szolgabíró beosztásig jutott.
Az irodalom szeretete mégis diadalmaskodott benne, 1818-ban ezért visszavonult gombai birtokára és a gazdálkodás mellett minden szabadidejét az írásnak szentelte. Kiterjedt levelezést folytatott, de sokan fel is keresték kúriájában, többek között Kisfaludy Károly vagy Vörösmarty Mihály. Kazinczy Ferenc buzdítására adta ki első verseskötetét a Bokréta, melyel Hazájának kedveskedik F.F.A. címmel 1807-ben. Híres íróvá az 1820-ban megjelent mesegyűjteménye tette, melyben Ezópushoz, Phaedrushoz vagy La Fontaine-hez hasonlóan tanulságos erkölcsi mondanivalót rejtett el. A könyv két további kiadást is megért.
A mesékben a haladó gondolkodás helyessége mellett érvelt és a reformkor hajnalától tettekkel is példát mutatott, a haza fejlesztésének egyik élharcosa lett. Ennek érdekében 1823-ban Pestre költözött, majd 1832-ben megírta hazánk első társadalmi regényét A Bélteky ház címmel. Közéleti szerepe az 1830-as évek közepén új magasságokba emelkedett, 1835-ben országgyűlési követté választották, a következő évben pedig Pest vármegye táblabírája lett. Mindemellett tagja volt a Nemzeti Kaszinónak, a Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is és hosszabb-rövidebb ideig, de mindháromban töltött be vezető tisztséget is.
Hazánk történelmébe azzal véste be nevét, hogy ő indítványozta a Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapítását, amelynek sikeréhez tevékenyen hozzá is járult: minden ismeretségét és szervezőkészségét latba vetve összetoborozta azt a 423 tagot, akik a kezdőtőkét biztosították. Az ország első pénzintézete a hosszú előkészítő munka után 1840. január 11-én kezdte meg működését és több, mint egy évszázadon át, egészen az 1948-as államosításig állt az emberek rendelkezésére.
Mindezek fényében nem kell csodálkoznunk, hogy az utókor is nagy tiszteletben tartotta Fáy Andrást, különösen Trianon után. A megcsonkított ország talpra állításához pontosan olyan példaképekre volt szükség, mint ő, aki a reformkorban hozzájárult a haza fejlődési pályára állásához. Emlékére több iskola is felvette a nevét, az egyik legkorábban – már 1921-ben – a budapesti Mester utcai állami gimnázium.
Az intézményt 1908-ban a IX. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium fiókintézményeként hozták létre, állandó épületet azonban ekkor még nem kapott. Az első pár évben a Tűzoltó utcai elemi iskolában, majd egy Mester utcai bérház emeletén folyt az oktatás, de az osztályok egy része a Tűzoltó utcai fabarakkokban nyert elhelyezést. Ezt természetesen ideiglenesnek szánták, de az első világháború kitörése miatt ez az átmeneti állapot hosszúra nyúlt, csak 1922-ben született döntés az építkezésről. Az ország továbbra is rendkívül nehéz gazdasági helyzetben volt, a magántőke szinte kivonult az építőiparból, így az államnak kellett munkát adnia az embereknek. Az új kormányzat minden korábbinál nagyobb összegeket fektetett az oktatásba, hiszen Magyarországot csak így lehetett újra naggyá tenni.
A Fáy András Gimnázium új épülete számára a Mester utca végén találtak megfelelő telket a Szvetenay (ma Lenhossék) és a Márton utcák által határolt szakaszon, a tervek elkészítésére pedig Fábián Gáspárt és Lechner Lorándot kérték fel. Ők az épületet úgy rendezték el, hogy a telek két végében álló egyemeletes tömböket földszintes szárnyak kötik össze a középen elhelyezkedő, kétemeletes fő traktussal. A Lenhossék utca felé néző tornaterem nyújtott téglalap alaprajzú, a Márton utca sarkán viszont egy ötszög alaprajzú tömb áll. Ezt városképi szerepe indokolta, a Márton és a Mester utcába ugyanis betorkollik a Haller utca is, így egy nagyobb szabad tér jön létre, melynek kedvéért a tervezők egy széles sarokhomlokzatot alakítottak ki.
Az iskola központi tömbje nyújtott téglalap alaprajzú, hosszabbik oldalával a Mester utca felé néz, mely egyben a főhomlokzat is. Ennek közepe enyhén előre lép (rizalit jön létre) és felül timpanon zárja. Az ablakokat függőleges falsávok választják el, melyek a földszintet és az első emeletet átfogják. Az első emelet fölött plasztikus, fogsorral kiegészített párkány húzódik, mely még a koronapárkánynál is hangsúlyosabb. Az ablakok mindegyik szinten egyenesen záródnak és keret veszi őket körbe.
A homlokzat tagolása klasszicistának tűnhet, a díszek azonban egyértelműsítik, hogy a klasszicizáló későbarokkot, vagyis copf stílust elevenítették fel a tervezők. Az első emeleti ablakok fölött két ponton felfüggesztett füzérdíszek, a kötényeikben pedig szalagokkal átszőtt koszorúk, illetve elliptikus, stilizált virágok kaptak helyet. A félköríves záródású főbejárat egy jó arányú, copf kapuzatban kapott helyet: két oldalt toszkán háromnegyedoszlopok, felül fogsordíszes főpárkány határolja.
Egy stilizált virágokkal díszített zárókőről füzérdíszek indulnak az ívmezőkbe is, melyek egy ponton vannak felfüggesztve. A főpárkányon egy bábos korlát áll, melyet két törpepillér fog közre. Utóbbiakra egy-egy füzérdíszes kővázát állítottak a tervezők, a mellvédkorlát közepén pedig egy füzérkoszorús medalion látható, benne egy profilból ábrázolt, antik női fejjel. A középrizaliton a második emeleti ablakokat elválasztó függőleges falsávokban stilizált virágokból képzett masnik kaptak helyet egy-egy besüllyesztett falmezőben.
A Márton utcai saroképület hasonló stílusú, a tornaterem viszont szinte teljesen dísztelen, még a lábazatát sem terméskő borítja. Ennek magyarázata, hogy ez készült el elsőként, már 1922-re, amikor a mostoha pénzügyi viszonyok még a kő használatát sem tették lehetővé. A Márton utcai igazgatói épületet 1924-ben, a központi tömböt pedig 1929-ben adta át a kivitelező, Bánszky Mihály vállalata.
Az iskolát tehát száz évvel ezelőtt már építették, és bár még csak félkész volt, Fáy András nevét már büszkén viselte. A nemzet mindenese életében egyébként az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc éles törést hozott, a radikális változásoktól idegenkedett, így az eseményekben nem vett részt. Később, az abszolutizmus idején már nem vállalt közéleti szerepet sem. Hetvennyolc évesen, 1864. július 26-án hunyt el.
A nyitóképen: A Fáy András Gimnázium új épülete 1929-ben (Forrás: A Budapest IX. kerületi M. Kir. Állami Fáy András Reálgimnázium értesítője az 1929-30. iskolai évről)
