Immár kormányhatározat rögzíti, hogy az új Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kialakítása a korábban kijelölt helyszínen, az egykori Északi Járműjavító – a Dízelcsarnokot is magában foglaló – területén valósul meg. A 2026. június 25-én megjelent kormányhatározat azt is egyértelművé teszi, hogy nem a „nulláról” indítják majd a beruházást, hanem az évekkel ezelőtt félbehagyott fejlesztést folytatják, amelynek dokumentációja már elkészült. Mivel a kormány a korábban előkészített beruházás folytatásáról döntött, várhatóan a New York-i Diller Scofidio + Renfro építésziroda és magyar partnere, a Noll Tamás vezette M-Teampannon nemzetközi tervpályázaton győztes elképzelései alapján valósulhat meg az új múzeum. A két cég közös terve a 2018-ban kiírt, és 2019-ben elbírált nemzetközi építészeti pályázat győztese. A részletes tervek kidolgozása után 2021-re az építési engedélyeket is megszerezték hozzá.
A tervek szerint a Dízelcsarnok egy modern, üveghomlokzatú épületrésszel bővülhet, miközben megújulhat a Kőbányai útra néző műemléki védettségű főépület és a teljes téglahomlokzat is. Itt kapna helyet a múzeum archívuma, könyvtári gyűjteménye, kutatási egysége és a műszaki-közlekedési eszközökre specializált korszerű restaurátorműhely.
A kormányhatározat ugyanakkor nem jelenti az építkezés azonnali megkezdését, először megvizsgálják a beruházás ütemezését és forrásigényét. Ilyenre nem egyszer volt már példa a Közlekedési Múzeum történetében: a nagyszabású elképzelések közül volt, amelyik megvalósult, mások hosszú időre a fiókba kerültek.
A múzeum története egészen 1896-ig nyúlik vissza: a millenniumi kiállításra építették fel a Városligetben a Közlekedési Csarnokot Pfaff Ferenc tervei alapján. Az épület 67 méteres kupolájával és díszes homlokzatával méltán vált a város egyik látványosságává. Így az eredetileg ideiglenesnek szánt pavilont a kiállítás után megerősítették, majd 1899-ben megnyitották benne a Közlekedési Múzeumot. Gyűjteménye olyan gyorsan gyarapodott, hogy már tíz évvel a megnyitás után felmerült a bővítés gondolata. Erre végül az első világháború miatt nem kerülhetett sor. A zsúfoltság ellenére az intézmény rengeteg látogatót vonzott és Budapest leglátogatottabb múzeumává vált: 1940-ben már évi százötvenezer főt fogadott.
A második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, és a gyűjtemény háromnegyede is elpusztult. Az első helyreállítási munkák 1946-ban mindössze arra szorítkoztak, hogy ideiglenesen kijavítsák a tető egy részét, megóvva a műtárgyakat a további pusztulástól. Nagyobb léptékű felújítást 1949-ben terveztek: a múzeum eredeti külső megjelenését helyreállították volna, belül pedig korszerű közlekedéstudományi központot alakítottak volna ki. A hétmillió forintos beruházásra végül nem jutott forrás, így a terv a rajzasztalon maradt.
Néhány évvel később újabb fordulat következett: 1954 őszén a Fővárosi Tanács városrendezési okokra hivatkozva elrendelte az épület lebontását, és a munkagépek már meg is kezdték a kupolacsarnok bontását. Végül a szakmai és a MÁV vezetőinek közbenjárása nyomán sikerült megállítani a bontást és új terv készült. Ez azonban már nem az eredeti millenniumi épület újjászületését jelentette. A tervezők jóval alacsonyabb kupolát, kisebb oldalszárnyakat és korszerű belső tereket alakítottak ki a megmaradt falak felhasználásával.
Az építkezés 1955 végén kezdődött, de az 1956-os forradalom és az azt követő gazdasági nehézségek ismét késleltették a munkálatokat. A Közlekedési Múzeum végül 1966-ban nyithatta meg újra kapuit. Ekkor az épület már egyáltalán nem hasonlított a Pfaff Ferenc tervezte millenniumi csarnokra. Az eredeti kupola nem épült újjá, eltűntek a gazdag historizáló és szecessziós díszítések, az épület a kor építészeti szemléletét tükröző külsőt kapott.
A következő nagy fordulatot a Liget Budapest Projekt jelentette: a múzeum épületét 2017-ben lebontották, mert az eredeti elképzelések szerint helyreállították volna a Pfaff-féle homlokzatot, miközben korszerű múzeumi tereket akartak kialakítani benne. Az előkészítés során azonban világossá vált, hogy a folyamatosan gyarapodó gyűjtemény már nem férne el megfelelő körülmények között a Városligetben. Ezért született az a kormányzati döntés, hogy az új Közlekedési Múzeum a kőbányai Északi Járműjavító területén épüljön fel. (A Városligetben a Pfaff Ferenc tervezte homlokzat rekonstrukciójával a Magyar Innováció Házát tervezték kialakítani, ez a beruházás azonban végül szintén nem valósult meg.)
Ekkor hirdették meg a már említett nemzetközi tervpályázatot. Bár a tervek elkészültek, a beruházás végül nem indult el. Majd a kormány 2025-ben úgy döntött, hogy a múzeum Debrecenben épül fel, ezért új tervpályázatot is kiírtak. A mostani kormányhatározat ezt a döntést helyezte hatályon kívül, és visszatért a korábban előkészített kőbányai tervekhez. Azt azonban még nem tudni, hogy mikor épülhet fel az új Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum.
Nyitókép: Az egykori Északi Járműjavító épülete Kőbányán 2021-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
